„you’re asking me to join the blue rose task force?”
blue book és blue rose? mélyen vagyunk a nagy twinpeaks mitológiában, most jön majd elő az az előny, hogy a visszatérés előtt próbáltam minden elérhető és releváns darabkát felszippantani felkészülés gyanánt. bár még nem mentünk bele mélyebben az ufó-kutatásba, csak bevontuk tammy-t is a legtitkosabb titkos körbe -közvetlenül azelőtt, hogy viccelődni kezdtünk volna gordon-nal és albert-tel... mert ez a vén kurafi önmagát sem kíméli, ha a hosszan kitartott beteg humorról van szó, és igaza is van, mert az ember jókat rötyög, ahogy miguek ferrer faarcára néz, aki türelmetlenül várja, hogy a fickós gordon kitessékelje a francia tyúkját a hotelszobából... horne-ék is fontos szerephez jutottak ma -csak míg az öreg ben-nek megrendülten kellett végighallgatnia, hogy mit követett el az unokája (így egy kifejezetten emberi jelenettel gazdagítva a részt), addig audrey visszatérése nem is lehetett volna szürreálisabb. láthatóan kifordította őt a robbanás utáni élet, az egykor folyton mozgékony, tánclépésekben járó lány egy helyben állt csupán, az életvidámsága is tovatűnt, a helyét indokolatlannak tűnő hiszti vette át, ahogy számunkra ismeretlen emberek neveivel dobálózott... és ez a ’name-dropping’ nem állt meg itt, mert aztán megérkeztünk a szokásos koncert-helyszínünkre, ahol két söröző hölgy folytatta ezt a nem túl szerencsés trendet... (#07.31.)
