„make daxam great again.”
oké, hogy hoztunk két színészt a ’90-es évek csillogásából, de miért kellett melléjük csomagolni a korszak tini-szappanjának a habzását is...? mert ez a ’hazudtál nekem, ezért nem bízom benned, soooo, ennyi volt, szakítsunk’ olyan dawson-os sztori-vezetés a szememben... ezért jó ellensúlynak winn szála, mert ő legalább azt tudja mondani, hogy ’oké, fájt a hazugság, de lépjünk tovább, nézzünk előre’ -az már egy más kérdés, hogy minek kellett megkavarni a boldog szexen alapuló kapcsolatát a szöszivel. de oké, megértem, így működnek a sorozatok már időtlen-idők óta... ööö, mostanság mintha nehezebben írnék a show-ról, de sajnos a magánéleti marakodás nem ad elég húst ahhoz, hogy a kritikusi vénám jól lakjon... viszont a meghitt pillanatokat élvezem (amikor nem törik össze őket, ugye), és tökéletesen igaza volt mon-el-nek a rész elején, kara mosolyába örökre el lehet veszni... (no, kellően felpumpáltak a flash-ban esedékes glee-reunion kapcsán, pedig darren criss épp’ csak beköszönt, még elő sem szedte a pacsirta-hangját...) (#08.04.)
