„queen rhea of daxam. i, supergirl, champion of planet earth, invoke the sacred rite of dakkam ur.”
bevallom, én a képregényekben sem vagyok oda azért, hogy a hősök legtöbbször az öklükben keresik a megoldást a gonosz legyőzésére, mert sokszor csak papíron izgalmas az, hogy püfölik egymást a karakterek... úgyhogy nekem egy kicsit sok volt már az öt perces super vs super bunyó is az elején, aztán meg jött a párbaj is, szintén kézitusában levezényelve -oké, közben azért a többiek is kivették a részüket a daxamiak ütlegeléséből, felhasználva az ellenfeleik harci botjait is... oké, az erőszakon túli, un. okos megoldások sem mindig tökéletesek, mert azért ma is kellett kettőt szippantani a levegőből, hogy elfogadjam, hogy a lex által kitalált mini-doboz egy pillanat alatt elérte az egész légkört, de legyen, legalább nem a semmiből húzták elő az ólom-mérgezést (vagy magát a kis dobozt)... elég hatékonyan sikerült viszont így lezárni a daxami szálat -és vele együtt mon-el-t is... arra jöttem rá, hogy lehet hogy melissa benoist nem a világ legeredetibb színésznője, de ahhoz nagyon ért, hogy az érzelmeket közvetítse felénk, a nagy mosolyai átragadnak ránk is, viszont amikor szomorúság van a szemében, akkor mi is összezuhanunk egy kicsit... no, csak elérték, hogy kara megint szingli legyen a következő évadra, hogy nehogy ellaposodjon a magánélet a sorozatban... (#08.09.)
nem elegáns, amikor egy szuperhős cikk/cakkban repül... kicsit azt éreztem, hogy széles-spektrumú rakétával lőnek az írószobában, mert túl sok mindenbe fogtunk bele idén, és sajnos ebből adódóan voltak súlyozási problémák is, és persze nem minden szál működött egyformán. a luthor családnál nem a kadmos (meg a cyborg superman) lett a szívem csücske, hanem lena luthor, aki új dinamikát hozott kara életébe. a marsiak külön vonala nekem már kicsit sok volt. azon meg eleget sírtam már az utolsó-előtti részig, hogy mennyire szenvedek a daxam-i fárasztáson, de mikor a szappanhab helyett scifibe borították a végét, az már sokkal inkább az ínyemre való volt... ha már szappan, a diverzitás élharcosaként természetesen örültem alex romantikus életének, még ha pont az volt a bajom ott is, mint kara-éknál: tényleg úgy képzelik az írók, hogy egy kapcsolat csak veszekedések és kibékülések sorozata...? so. én nem bánnom, hogy a cw kiszabadította a nyomozós sorozatok árnyékából a cbs-ről a show-t, még ha ez (anyagi) kompromisszumokkal is együtt járt, csak egy kicsit következetesebb sztorivezetést szeretnék, és akkor nem lennének olyan epizódok, amiknél azt érzem, hogy csak melissa benoist csodálatos mosolya tart a föld 38-on...
