„looks like, round number one and two under way.”
a két cooper adta ma az epizód gerincét, így megint megcsodálhattuk kyle mahlachlan sokoldalú tehetségét: dougie-ként hozta a szokásos toporgásokat, kávés-bögre szuggerálásokat, bár az irodai kihallgatásnál meglepően komornak tűnt az arca, mintha jobban tisztában lenne a körülötte lévő világgal (btw, tom sizemore erősen építette be a játékába a humoros elemeket a karaktere szánni-való összezuhanásakor); gonosz-coop viszont megint kérlelhetetlen volt, ahogy szó szerint letörölte a vigyort a gyülevész banda képéről -de azért itt is lebegtették a nézők mosolyát azzal, ahogy a szkander alatt játszott az ellenfelével... az időnk maradék részét twinpeaks-ben töltöttük, és ismét egy kis adalékot kaptunk a mindennapi drámákból: például elég szívet törő volt nézni big ed-et, hogy ennyi idő után sem teljesedhetett be a szerelme norma-val -legalább azt elvártam volna a végén, hogy james beköszön hozzá a magány órájában a benzinkútra, ha már úgyis ott van a városban, és arra van ideje, hogy elénekelje azt az egyetlen dal, amit valószínűleg ismer... (annyira kellemetlenül lógnak le a képernyőről az audrey-s jelenetek, hogy remélem, hogy lesz valami jó magyarázat a furcsaságukra...) (#08.10.)
