„you know, what you do, what we do together is so terrible... it’s terribly hard, and we must remain strong.”
csepegtetik nekünk a hatalomátvételről az információkat, hogy hogyan is alakult ki a jelen elnyomó rendszere lépésről/lépésre -és sajnos most úgy éreztem, hogy nekem ebből nem elég, inkább időznék még a múltban, hogy kiszálazzam az okokat... mert durva belegondolni, hogy a társadalom hogy hagyhatta, hogy egy átlátszó ürüggyel (terroristák!) átvegyék a szélsőségesek a hatalmat, hogy aztán fokról-fokra olyan törvényeket hozzanak, amikkel hátrányos helyzetbe kerülnek bizonyos csoportok -elsősorban a női nem... viszont ahogy bemutatják ezeket a lépéseket, azzal általánosabb szintre emelik az elnyomást, mert a hatékonyságuk miatt azt érzed, hogy bármelyik csoportot megroppantanának ilyen intézkedésekkel (elbocsátás+banki zárolás). aztán jön a vérbe-fojtott tüntetés, ahol igazán megmutatkozik a fasisztálódás borzalma... (férfiként fura belegondolni abba, hogy az ősi védelmező ösztönt is problémásnak találhatják a nők -bár szerencsére én sosem voltam az a típus, aki azt hangoztatja, hogy ’az erős férfiak dolga a nők megvédése, az anyagi javak megszerzése, blablabla’...) sokat csacsogok a flashback-ekről, pedig azért a jelen is megrázott eléggé, hiszen a kifejlett diktatúra besúgó-rendszere jól működik, jön is a fekete autó -jobb esetben csak kihallgatásra. mert azt nem akarod, hogy példát statuáljanak rajtad... (alexis blendel azt a feladatot kapta, hogy szinte kizárólag azokkal a lehetetlenül kék szemeivel játsszon -és sikert ért el, hatásos lett az alakítása.) (#08.22.)
