„never mistake a woman’s meekness for weakness.”
huh, nagyon ideje volt, hogy más szögből is láthassuk waterford-ékat, ne csak hidegen és petyhüdten a ceremónia alatt... főleg hogy a nagy vallásos fordulat előtt mrs.waterford egy harcias feminista volt, aki még könyvet is írt a témában, így még érdekesebb a pálfordulása, hogy miként hódolt be a férje eszméinek, és lett az új ügy híve, feladva így nem csak a szabad akaratát, de a személyiségét is... és érdekes volt látni a világot a közvetlen hatalomátvétel előtt, nem csak azt, hogy milyenek voltak a házaspárok az elhidegülés előtt (btw, a politikai berendezkedés megtiltja a nem termékeny pároknak a közösülést, vagy csak nem kívánatosnak tartja?)... de a jelen is érdekesnek ígérkezik politikailag (is), mert most már tudjuk azt, hogy a gyermektelenség akkora kétségbeesést szült a világban, hogy az embertelenség könnyen exportálható, mert úgy érzik az emberek, hogy a jövőért cserébe bármit megtehetnek... bár jó érzés volt látni a (végre!) mosolygós yvonne strahovski-t, azért a végére megint elizabeth moss lopta el a show-t a kifakadásával (bár talán túl sokszor játszatják el vele azt, hogy nyel egyet, majd új irányba indul el a karaktere -lásd ma is nem csak az őszinteségi rohamát, de a commander szobájában előadott ál-flörtölés előtti kamerába mosolygást is...) (#09.03.)