„pop. six. pull.”
először nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet-e a férje koncentrálni, egy egész epizódon át a fókuszba helyezni őt, aztán a végére egy egész tisztességes mellék-vonal, kvázi filler formálódott a részből. lehet hogy az volt a baj, hogy túl hosszadalmas volt az agonizálása az elején, de aztán jó érzékkel hozták a flash-a-flashben jeleneteket, hogy láthassuk, hogy a vészjósló idők hogyan változtatták át az álomszerű életet rémálommá... egy kicsit aztán beleláthattunk azok életébe is, akiket az új hatalom kitaszítottá nyilvánított, akiknek csak egyetlen cél lebeg a szemük előtt -a túlélés... és itt vannak a jótét lelkek is, akik hálistennek mindig akadnak a legelátkozottabb időkben is. és mindig van egy menedék, ami célként ott lebeg ilyenkor a menekülők szeme előtt. jelen esetben kanada ez a hely, és ha van valami, amiről szívesen megtudnék többet a külvilágból, akkor az ez az északi diaszpóra, és az itteni élet. például érdekelne az, hogy vajon mennyire vannak tisztában a megpróbáltatásokkal, amiken az otthon ragadt szeretteiknek kell átélniük...? múltkor egy cliffhanger-re futott ki csak az, hogy megtudtuk, hogy a férj él, a mostani fordított felállásban viszont érzelmi plusszal is járhatott ez a tudás... (#09.06.)
