„god! my mother says i can’t escape meeting people like you. that it’s my destiny.”
és akkor eljött a pillanat, amikor claire temple találkozott a defenders összes tagjával... ez több szempontból is örömteli fordulat, mert 1. rosario dawson-nak mindig örülünk; 2. mindig hoz egy kis könnyebbséget a jelenléte, most is vigyorgós volt, ahogy bepofátlankodott az ebédlőasztalhoz; 3. neki volt már dolga a kéz-zel, úgyhogy hasznos lehet a jelenléte azon túl is, hogy összevarrja az út közben keletkezett sebeket... mert bizony egyre közelebb a nagyon gonosz szervezet, ami most épp tuti droggal teríti az utcát, ráadásul kiderült, hogy egy régi ismerősünk is a köreikbe tartozik (remélem mindenki emlékezett madame gao-ra). és valahogy a nézői kedv is kezd felpezsdülni ettől, mert azt érzi az ember, hogy kiszabadult az irodák fojtogató levegőjéből, és azt is, hogy végre látszik valami cél a történetben. na ez nem jelenti azt, hogy ne húznák vissza az egészet meechum-ék a vállalati sárba... (örömmel éreztem mellkas-tájékon azt, hogy tudok szurkolni annak, hogy danny meg a sárkány-lány összejöjjenek mihamarabb.) (#09.13.)