„starfleet doesn’t fire first.”
nem azt mondom, hogy egész életemben elkerült a star trek, de scifi-szerető emberként elég meglepő, hogy sosem mélyedtem el igazán a csillagflotta történeteiben. persze anno én is elcsíptem egy-egy részt valamelyik sorozatból, és homályosan dereng, hogy a filmek közül is volt olyan, amit láttam. így a megújult moziváltozatokat is kvázi szűz szemmel tudtam nézni, és így élveztem is a vesztett tempójú scifi-akció mibenlétüket. és így nyitott szemmel és szívvel vághattam bele ebbe az új tévés csapásirányba is. persze azért előtte százszor végigrágtam magamban, hogy vajon van-e ’jogom’ nézni a show-t úgy, hogy nem fogom érteni az utalások többségét, hogy a nagyobb kép egy része homályban marad, hogy nem építkezhetek a bennem képződő nosztalgia-faktorra -de aztán úgy döntöttem, hogy ez egy új kezdet, és talán így én is joggal kéredzkedek fel a hajóhídra (ahogy egyébként ezt megtettem a stargate universe esetében is). és nem is baj, hogy objektívebben tudtam nézni ezt az intenzív 80 perces felvezetést, mint az, aki fézerrel a kézben, bekapcsolt klingon felirattal indította el a lejátszást, azzal a céllal, hogy szétlője az összes felbukkanó kontinuitás-problémát... mert nekem így nem számít a klingonok kinézete, csak a cselekedeteik fontosak, azaz hogy megteremtik a konfliktus-helyzetet. nem kell azon sem agyalnom, hogy miért szőtték bele spock apját is a történetbe, sokkal inkább izgat az, hogy milyen feszültségek fognak keletkezni hősnőnkben azáltal, hogy vulkáni hideg neveltetésében szocializálódott (vagy hogy miként veszítette el a szüleit). mert örülök, hogy a nagy fenyegettségben jutott idő a karakter-pillanatokra is, bár azelőtt egy kicsit értetlenül állok, hogy a gondosan felépített mentor/tanítvány kapcsolatot le is rombolták egy pillanat alatt, csakhogy sokkoljanak egy drámai fordulattal a végén. és igen, ne feledjük, hogy ez még csak egy nulladik rész volt, egy tévéfilm, innen még sokfelé indulhat el a hosszú küldetés. reméljük, hogy egy prosperáló, fényes jövő felé... (a lens-flare-t egy szórakoztató gimmick-nek gondolom (jj csókoltatja alex kurtzman-ékat), viszont a döntött kamerától a legtöbbször be szoktam hányi -itt még egész sokáig bírtam, nem zavartak az idétlen kamera-szögek, de egy idő után már igencsak rácsaptam volna az operatőr kezére, hogy tartsa már egyenesen a kurva munkaeszközét...) (#10.03.)