„i am not going to get rid of the invisible hand. turned it into a fist that punched us in the dick.”
huh, jó sok mindennel kellett felzárkóznunk, mert képtelenség ennyi infót az eszünkben tartani -főleg ha az hajlamos kikapcsolni néhány kellemetlen pillanatban... de a villámgyorsra vágott previously akár arra is felkészíthetett, amikor elliot egy hatásos kirohanást intézett a korhadó társadalmunk és annak vezetői ellen, miközben gyorsan rohantak el a képek mellette (köztük -nem túl hízelgő módon- a dicstelen miniszterelnökünk fotójával, miközben az alkalmatlanságról szóltak a mondatok)... mert van amikor elliot a régi harcias önmaga tud lenni, aki a harciassága ellenére nem akarja romba dönteni a gazdaságot (és vele a világot) -azonban az előző évad végi veszélyhelyzet (és vérveszteség) nem tüntette el azt az énjét sem, aki minden galádságra hajlandó. és nem mellesleg mr.robot alakjában tetszeleg... érdekes volt a szemszög-váltás, hogy most christian slater-t láthattuk, ahogy elliot bőrébe bújva tevékenykedik, nem pedig csak a háttérben áll, és vitatkozik a másik énjével... angela-t továbbra is nehéz bármelyik oldalra is billenteni, mert jelenleg úgy tűnik, mintha mindenkinek segítene közelebb jutni a céljához -viszont a saját céljával kapcsolatban teljesen felcsigázott: mi az hogy van lehetőség átírni a múltat...? (jól hallottam, hogy a főcímnél emmy rossum (gy.k.: sam esmail felesége) énekelt? btw, a zene-használattal idén sem lesz gond, a nyomasztó score mellett ötletesen lett keverve a képek alá egy daft punk szám is.) (azért a visszafejlődött, seftelő és verekedő társadalom képe elég riasztó volt az elsötétült utcák félhomályában...) (#10.12.)
