„-have i changed terribly since i first met you?
-you’re a skinny white broad with too much hair but a great ass.”
kétkedések. hősnőink ma nagyon sok mindent megkérdőjeleztek magukban és a világban. claire-nek tisztáznia kellett magában, hogy el tudja-e engedni a gyermeke kezét, hogy újra a szerelmével lehessen -eközben az elmúlt húsz év fizikai változásait is számba-vette, de ennyi hiúság minden nőnél előfordul karakter-hibaként... brianna-nak is át kell értékelnie az életét, az apa-képét, a tanulmányait -mert könnyen érezheti úgy, hogy a történelem nem egy egzakt tudomány... már a previously-ból sejteni lehetett, hogy a ’60-as években töltjük az egész epizódot, és én mégsem bántam, hogy ezzel egy csendesebb, érzelmesebb, nőiesen drámai hangulat járt együtt (némi fagyönggyel a tetején). mert működtek a kétkedés percei, az anya/lánya kapcsolat összetettségének bemutatása (sőt még az olyan poénok is, hogy claire a klasszikus batman-sorozat zenéjére varrta az utazó-köpenyét)... érdekes (és egyben örömteli) döntés, hogy most nem csináltak nagy ügyet az időutazásból, egyetlen ügyes váltás kellett csak a nagy lépéshez. és nagyrészben kifizetődőnek érzem a két főhős eddigi szeparálását is, mert most én magas is beleremegtem, amikor jamie felpillantott, és ott volt élete szerelme a szeme előtt (remélem a nőies elájulást csak poénnak szánták...). (#10.08.)
