„we’re time-traveling detectives on our way to stop a murder!”
ha már dirk a mi narrátorunk, miért ne mesélhetné el ő a nagy időutazós háttérsztorit, amiről eddig fogalma sem lehetett -és miért ne hibázhatna rá az összes fordulatára ennek a szomorkás, időn átívelő históriának...? igen, az ilyen lüke ötletekért (is) szeretjük annyira ezt a show-t... szépen kötődtek össze a vonalak, hogy minden homályos pont kitisztuljon, amit a pilot óta cipeltünk magunkkal. persze minden kapott egy időutazós gellert, de pont ezektől a paradoxonoktól lett egyedi ízük, és persze nagy örömünkre julian mcmahon is több időt tölthetett velünk -és egyébként is: századfordulós steam-punk szuperhős páncél? hát van ennél királyabb dolog a világon...? a szokásos pörgés és megoldás-felfedések között nagyon érdekes érzelmi íve volt az epizódnak -főleg todd esetén volt nagy az érzelmi amplitúdó, aki a hatalmas lelkesedés után zuhant a mélypontra, amikor úgy érezte, hogy a barátja elárulta őt. de hé, butusok, tudjuk jól, hogy mindig kell a dráma a happyend elé... (bírom amanda-t és bart-ot is, de igazság szerint nem hiányoztak az epizódból, mert most a főszálra kellett koncentrálnunk.) (#10.31.)
