„friends don’t lie!”
kissscrác talál valami különleges lényt, amit a szívébe fogad, otthon rejteget, beviszi a suliba, hogy megmutassa a barátainak meg a biosz-tanárnak, aztán a lény eltűnik, és jönnek a bonyodalmak -azt hiszem ifjúkorom óta számtalan ilyen sztorit láthattam már (az e.t.-től a faculty-ig), és a dustin-féle vonal is jól hozta a kellő hangulatot a toposzok közé -de igazán akkor lesz érdekes ez a szál, amikor komolyabban az upside/down-hoz kötik... ugyanez igaz a fertőzött növényekre is... de mindenhová el lehet helyezni a megfelelő jeleket, tetszett, hogy a vhs technika is képes rögzíteni valamennyit a túlvilágból -mégha csak a maga szemcsés módján is... folytatódtak az eleven-flashback-ek, és szerencsére bőven foglalkoztunk a lány lelki megpróbáltatásaival is, hogy aztán izgulhassunk érte kinn a nagyvilágban -bár az nem volt kérdés, hogy az írók még túl korainak fogják érezni az újra-találkozást... másnapos nancy tovább bonyolítja a magánéletét, de fura módon nem zavar, hogy a tinirománcnak is helye van a show-ban, és nem csak olyan esetlen módon, ahogy a tizen-egy/két éves fiúk elképzelik a szerelmet... (#10.29.)
