„we need dwayne’s dick to take us into shana. right? we need to be with him and follow him, and he takes us into her. the dick takes us in.”
eddig eléggé zavart, hogy egy olyan david simon sorozatot kell néznem, amiben nincs benne clarke peters, mert nem tűnt helyesnek, hogy kimarad az öreg barát az új mókából, de szerencsére orvosolták ezt a kapitális hibát -és hát mi mást játszhatna a barázdált arcú karakter-színész, ha nem egy kiöregedett stricit... természetesen a fináléra sem változott meg a sorozat jellege, csak ugyanúgy merültünk még egyet a néha megcsillanó, de leginkább hideg és kegyetlen new york-i utcákon, mint eddig. ahol az emberek már csak megvonják a vállukat egy gyilkosság láttán. ahol annyira meglazultak már az erkölcsök, hogy esemény lehet egy nagy-költségvetésű pornó premierje -btw, örülök, hogy nem kerítenek nagy feneket a deep throat-nak, nem menőzni akarnak azzal, hogy beemelik a nagy elődöt, hanem természetesnek érződik, hogy a sztori része, és linda lovelace is csak egy szöveg nélküli cameo, aki integet a háttérből... mert megvannak a magunk kistílű főszereplői, és velük futtatjuk inkább valamennyire az idei sztorikat -és vezetünk be új szálakat, mert gondolni kell a jövőre is, változik a világ. főleg egy ilyen veszélyes környéken, ahol sohasem tudhatod, hogy holnap is te leszel-e még a király... (ahogy egy ilyen sorozathoz (és egy david simon műhöz) illik, egy zenés montázzsal köszöntünk el hőseinktől idénre -és én kábé ott ocsúdtam, hogy baszki, mindjárt vége, fel sem tűnt, hogy már egy órája mártózom jólesően a lucsokban...) (#10.30.)
vannak sorozat-készítők, akik az elmúlt évek kemény munkájával kiérdemelték, hogy odafigyeljen az ember a tevékenységükre -témától függetlenül is akár. david simon és george pelecanos a dróttal és a treme-vel már bizonyították, hogy mesterei a kisrealista, karakterekre építkező tablóknak, így igazán repestem az örömtől, amikor kiderült, hogy a hetvenes évek pornóiparát veszik legközelebb vizsgálat alá -mert egy kifejezetten izgalmas korszak volt ez a szabad szerelemmel, a gazdasági megtorpanással, a lassan őrlődő társadalmi változásokkal. azt persze előzetesen még nem tudhattam, hogy szexipar tárgyalásával is sikerül tökéletesen ballansztba kerülniük -mert (köszönhetően az hbo prémium-jellegének is) nem finomkodták el a naturalista ábrázolást, ugyanakkor sohasem esnek át az ízléstelenség túloldalára sem. meglepő, de egyben örömteli felfedezés volt, hogy nem csak magára a pornó-készítésre koncentráltunk, hanem hátraléptünk egy párat, és lejjebről kezdtük el a feltérképezést, az utca legaljáról, és fokozatosan jutottunk el a profi forgatásokig. és ez így van rendben, nem sietünk sehova, jó látni minden aspektust, örömmel töltjük az időnket a karakterekkel, szívesen mártózunk meg a hiteles korhangulatban. és ez a legfontosabb, hogy a kaleidoszkóp szerkezet, a nyugis tempó magába szippantott, és nem eresztett nyolc órán keresztül -de nem tehetek róla, én erre izgulok, és most úgy érzem, hogy az idei újoncok közül ennél a show-nál elégültem ki a leginkább...
