„you should touch the horseshoe, sassenach.”
engem könnyű megfogni az olyan apróságokkal, mint mondjuk a főcím rendszeres megváltoztatása, ahol szépen lekövetik az új helyszínek hangulatát -és persze bear mccreary is transzfúziót hajt végre a hangszerelésen, most például előszedhette az összes egzotikus ütősöket a karibi hangulat kedvéért... igaz, hogy még csak úton vagyunk a karib-tenger felé, mivel nem akarták átvágni ron moore-ék a többhetes utat, így az egész epizódot a tengeren töltöttük. és azért ez nem volt egy hullámoktól mentes utazás... mert persze a tenger zúgása hozta az összes korabeli problémát és babonát, így megromlott a víz, elállt a szél, zúgolódtak a matrózok, hánykolódtak a főszereplők. és ha mindez nem lett volna elég, hoztunk magunkkal problémát a szárazföldről is -mert fura módon fergus-nak épp’ a környék legkellemetlenebb lányába kellett beleszeretnie, aki történetesen jamie nevelt lánya. és biztos, hogy a regényekben ez fontos volt, de valahogy ez a hiszti képtelen belesimulni a sorozat nagy egészébe... ami viszont egész évben jól működik, az claire orvossága, mert most is jól jött a szakértelme a hajón, és az is érthető, hogy rendre hangsúlyozódik az esküje, az elkötelezettsége a szakmájához. (#11.12.)
