„half the men on this fucking ship are dying of typhoid, and this bloody fool has almost drank himself to death on the alcohol i need to stop the goddamn fever from spreading.”
újabb napokat hánykolódtunk végig a tengeren, pedig reménykedtem benne, hogy most már elérjük jamaica partjait -ráadásul a ma sem voltam teljesen elégedett a hosszú utunkkal... mert én is voltam már őrülten szerelmes, de az én ízlésemnek egy kicsit túlzás az a fajta drámázás, amit jamie csinált végig lent a hajó fenekén a cellájában -mert oké, hogy aggódik, hogy claire-ért, de olyan, mintha nem ismerné a feleségét, mintha nem tudná, hogy milyen határozott és talpraesett nő is ő... pedig nem kell félteni hősnőnket, lehord mindenkit, akivel vitája van, és akkor sem (nagyon) riad meg, ha egy fizikailag erősebb férfi állja az útját. és persze kitartóan küzd a betegség ellen is, még ha az intézkedéseivel ellenszenvet vált ki egyesekből (csak az alkoholt ne!)... tetszik, hogy beemelnek olyan korabeli elemeket, amiktől hitelesebb lesz az összkép, gondolok itt a kecskékre a hajón, vagy a holtestek bevarrására -ez utóbbit természetesen egy nehéz drámai helyzetben is felhasználták (és ez azért volt lehetséges, mert jól tudnak kapcsolatokat és szimpatikus karaktereket építeni akár egy epizód alatt is)... nem örülök viszont, hogy megint sikerült plusz drámát hozni a hajóhídra, én tényleg el tudtam volna nézni egy darabig, hogy a régi problémákat hátrahagyva élik az életüket fraiser-ék az új világban... (#11.19.)