„i’d rather not go where no one can hear you scream but... okay.”
hmmm, a tavalyi morgós mack-et idén átbillentették a laza egysorosokat szóró mack-ké (lásd az alien-utalásos idézetet is), és ez a változata sokkal szórakoztatóbb... kell is az, hogy valaki átvegye a humor stafétáját, mert még mindig elég nyomasztó a hangulat, a sötét szűk terek összenyomnak, a zenei paletta bőr-alá-mászósra cserélve, nem egy kellemes hely ez a borongós jövőkép -vagy alternatív jövőkép? csak mert a multiverzum is be lett lengetve, mintegy mellékesen... hőseink persze nem magukba zuhanva végzik csak a mindennapi alja-melót, amit kiutaltak nekik, hanem mozgásba lendítették a terveiket, így láthatjuk yoyo-t egy szépen kivitelezett lassított futásban, daisy látványosan szétrúghat pár kék segget (chloe bennett kaszkadőr nélkül nyomja a pörgő/forgó rúgásokat? wow!), és may is egész ügyesen kezeli az űrhajó botkormányát (btw, may, egy apró intim pillanatuk volt coulson-nal, és én máris elolvadtam). jemma szálánál éreztem egy kis kettősséget, mert egyfelől örülök, mikor az empátiáját használják, ugyanakkor ez a ’adjuk el gladiátor-harcra az inhumánokat’ vonal annyira sablonos volt, hogy már fájt egy kicsit... (#12.09.)