„...and the vibe goes full-dystopian...”
uhh, baromi nehezen adja meg magát számomra az évad hangulata, ráadásul meglehetősen kialvatlanul, fájós fejű vasárnap reggelen kezdtem nézni a részt, és nagy fegyvertény, hogy innen sikerült meggyőzni, hogy érdekelni kezdjenek az újabb történések, hogy érzelmeket csikarjanak ki belőlem. először akkor kezdtem félrerakni a problémáimat, amikor a kree főarc kikérdezte a csajokat, mert jóféle feszültség volt abból, hogy daisy és jemma képesek-e ugyanazt a hazugságot előadni -még akkor is, ha eleget mutogatták előtte a gondolatolvasó inhumánt, hogy tudjuk, hogy ő nyújt majd segítő elmét a vesztett helyzetben. aztán a többiek is olyan szintekre mentek külön küldetésre, amik képesek voltak pluszt adni az eddigi disztópikus fura hangulatba. mert mit érne egy antiutópia az utódnemzés problémája nélkül, ha nem csak egy korlátozott női csoportnak lenne lehetősége szülni -itt persze a kree-k választják ki a megfelelő alanyokat. és ha szülőségről van szó, akkor megint fájdalmasan kell emlékeztetni minket mack szomorú múltjára... egyre jobban forgatják deke karakterét is, hol túl anyagiasnak tűnik, hol igazi segítőnek, akinek megvannak a maga keresztjei, remélem jó irányban tartják mostantól a végéig. (#12.17.)