„i’m a holistic actress. i can play any role.”
max landis-ék ledobták a lovag-kesztyűt, megigazították a nyakkendőjüket, és össztüzet zúdítottak ránk nézőkre... elnézve a beállításokat, a zenéket és bart-ék ruhatárát, nem véletlen, hogy western-asszociációk villantak be a fejembe, de egyébként is, útban a finálé felé már sűrűsödniük kell a vérre menő párbajoknak. és vegyük szó szerint, emeljük ki rikító vörös színnel a vért, mert továbbra sincs kímélet az évadban, egész családok, örök szerelmek, közönség-kedvenc karakterek és persze a gaz ellenfelek is vérbe-fagyva hevernek a porban egy-egy összecsapás után. de azok sem menekülhetnek a fájdalom elől, akiket nem fog a golyó, bár vannak azok az esetek, amikor be kell vállalni a fájdalmat, le kell gyűrni a pánikot, mert csak így jöhet a (részleges?) happyend a történet végén. (ügyesen forgatták ken-t, hogy a riadt technikusból a környék probléma-megoldója lett, aki nem csak az eszét de az empatikus képességeit is használja az előrelépéshez.) (utólag mindig örömteli azt realizálni, hogy milyen hamar el tud repülni 40 perc, ha az embert beszippantja egy tökéletesen elmesélt történet.) (#12.10.)