„of course, a crucial position like the air attaché to the embassy at brussels cannot be left vacant for very long.”
mivel erzsébet körül elég nehéz találni szaftos pletykákat (hacsak a kicsapongó életet élő fülöp füle mögött nem lesz valami vaj), így körül kellett nézni a családban, hogy kinek a személyes drámáját toljuk fel annyira, hogy érdemes legyen egy egész epizódot rászánni, olyan igazi brit módon megmártózni az ízlésesen kevert szappanban -így került margit szerelmi élete a középpontba... persze eddig is szépen építgették már a korabeli mércével botrányosnak mondható kapcsolatot, ám a leendő esküvővel egy olyan szintre értünk, ami már a királynő számára is kellemetlen lett -főleg hogy a (valószínűleg még a későbbiekben is) többször ritmusosan visszatérő témába is beilleszthető: azaz hogy mennyire sarokba-szorító érzés, amikor lizibeth, a magánember és erzsébet, a királynő érdekei ütköznek, hogy jogi személyként mennyire gúzsba van kötve, hogy minden döntésénél mérlegelni kell a kényes felsőosztály és a heves érzelmi kirohanásokra képes publikum reagálását is... (érdekes mellékszál lesz, ha komolyabban kapargatjuk a királyi ház és a sajtó viszonyát, azaz hogy mikor jött el az a pont, amikor az újságírók elvetették azt a hagyományt, hogy az uralkodó-réteget illik kímélni a cikkeikben.) (#12.24.)
