„we are half-people. ripped from the pages of some bizarre mythology, the two sides within us, human and crown engaged in a fearful civil war, which never ends.”
egy fináléra tekinthetünk összegző epizódként, és most nagyjából így is kell tennünk, mert új témák nem jöttek már fel az utolsó egy órában, csak néhány korábbit gördítettünk tovább -elsősorban a közvéleményt leginkább érdeklő ügyben: azaz hogy mi lesz margit esküvőjével... (egyébként biztos vagyok benne, hogy szándékos az áthallás a kocsival vad üldözésbe kezdő korabeli paparazzikkal, hogy érezzük, hogy nem diana idején kezdődött a sajtó agresszív érdeklődése) és az az furcsa, hogy talán nem is margit szívszaggatása volt a lényeg, hanem a sorozat egyik legfontosabb főtémája, azaz hogy mennyire lehetetlen összeegyeztetni az uralkodói és a személyes érdekeket -és hogy erzsébet rendre a kötelességét választja, még ha ezzel szét is szakítja maga körül a családot, elveszíti a testvére bizalmát, elhidegíti magától a férjét. ráadásul még a sajtó által hergelt közvélemény sem lesz oda érte -de mint az egyház feje, logikus döntést hozott... azért hogy ne csak a szívet dobbantsuk ma, egy kicsit foglalkoztunk a külpolitikával is, mert az ötvenes években nem igazán lehetett megkerülni a karizmatikus nasszer-t és az ő álmát, az asszuáni gátat... (#12.27.)
azzal tisztában vagyok, hogy az őseim között egyaránt megtalálhatóak magyar nemesek, erdélyi szászok, sváb szőlőművesek és szlovák közemberek, de lehet, hogy utána kéne néznem, hogy nem cseppent-e ebbe a kulimázba némi brit királyi kék vér is valahol a történelem során, ha már ennyire vonzódok a szigetországhoz és annak múltjához... nem tudom, talán van valami romantikus az uralkodó osztályok mindennapjaiban, talán szívesen leselkedik be az ember a szép ruhák és előkelő partik mögé, hogy a hivatalos portrék mögött meglássa az embert. és ez utóbbiban igazán nagyszerűen működött a peter morgan által megálmodott sorozat, ráadásul úgy űzte magas fokon a karakter-tanulmányokat már itt az első évadában is, hogy közben mindig megtalálta a megfelelő szöget, ahonnan a legérdekesebb rálátásunk lehet nemcsak az eseményekre, de magukra az emberekre is. ebben persze megfelelő partnerekre talált a pedigrés színész-gárdában is, de összességében sem lehet egy rossz szavunk sem a megvalósításra, ott a képernyőn az a mérhetetlen mennyiségű pénz, amit a netflix kiutalt a készítésre. de én mégsem a szemkápráztató külsőért vagyok igazán hálás, hanem azért, ahogy sikeresen átformálták a bennem élő ii.erzsébet képet, hogy közelebb tudták hozni hozzám a távolinak tűnő uralkodót. és köszönöm, hogy ismét felszították bennem a parázsló anglo-filt...
