„i have 30 people and a rabbi coming over for break fast, and this is the moment you decide to tell me you’re going to ride off into the sunset with your half-wit secretary.”
a báj talán az egyik legnehezebben megmagyarázható érzésünk, mert összetetten van benne a pozitív kisugárzás, ami bennünk is pozitív érzéseket kelt -látjátok, most is csak hablatyolok összevissza, pedig most már van egy tökéletes referencia-pont, amit lehet prezentálni, mint a ’bájos’ audiovizuális megfelelője: a marvelous mrs.maisel pilot-ja... kicsit szégyenkezve vallom be, hogy ez az első amy sherman-palladino produkció, amit bepróbáltam, így nincs összehasonlítási alapom az olyan nagy elődökkel, mint például a gilmore girls, de ez az első egy óra maximálisan meggyőzött a sorozat-készítő hölgy tehetségéről. mert rég szórakoztam már ilyen jól egy pilot-on, jó tempóban, felvillanyozóan mesélte el az ötvenes évek háziasszonyának történetét, aki szellemesen megírt szövegekkel lopja be magát a szívünkbe... de igazság szerint a munka dandárját már a forgatás előtt elvégezték, amikor castingolták rachel brosnahan-t, aki főszereplőként ragyogja végig az epizódot, a határtalan bájával azonnal elrabolja a szívünket, és valószínűleg már soha többé nem enged el. de maga karaktere is tökéletesen van megalkotva a nagy dumájával és a szerethető tökéletlenségével -egyszerre akarod legjobb barátnak és életed párjának, mert ugyanannyira intelligens, mint szexi (és nem csak akkor, amikor előkapja azokat a csodálatos cicijeit a színpadon)... szóval nem nagy vállalás azt állítani, hogy hamarosan már a finálé-kritikámban próbálom majd megfejteni a szerelem nagy kérdéseit... (#12.28.)
