„the canucks can be a boring people, but every now and again, mother canada spits out a halfway decent talent like bill shatner, celine dion, pamela anderson, justin bieber.”
szerintem nem sokszor volt még olyan a sorozat-történelemben, amikor egy rendezőnő saját magát vetkőztette le egy epizódhoz -de emmy rossum gond nélkül megcsinálta ezt. vicces is lehetett, amikor elhangzott, hogy ’akkor a kamerát letesszük ide, én ledobom a textilt, ééééééés action!’... (plusz ne feledjük a szexi-táncot sem későbbről, amit alsóneműben és pamut-zokniban lejtett el a direktor-nő!) a gallagher-házban a szokásos káosz uralkodik, ezt könnyen lehet ábrázolni egy reggeli összeveszéssel, aztán mindenki mehet a maga dolgára. fiona-nál megvan a következő lépcsőfok a bakancs-listában, el kell szakadnia a régi háztól, még önállóbbá kell válnia -és el kell fogadnia, hogy nem minden kedves és érdeklődő férfiember akar azonnal a bugyijába rohanni (btw, örülök, hogy nem tipikusan kezelik az ír vonalat)... istennek hála, ian új célt talált magának, és istenien kiosztotta a bigott lelkészt, aki bicskanyitogató módon próbálta ’áttéríteni’ a meleg tiniket, tök felemelő volt látni, amikor a srácok győztesen hagyták el a helyszínt... annak is örültem, hogy frank sikeresen végigvitte a nagy csempészetet, nem voltak konfliktusok, csak muszlim és kanadai sztereotípiákkal voltak kikövezve az ösvények... lip lassan lépdel előre az önfelfedezés útján, carl csúnyán becsicskult a szöszi barátnője miatt, kev viszont pont az ellenkező utat járja be: megtalálta a rég elvesztett tökeit, és nagyon is örül nekik... (azért jegyezzük meg, hogy mrs.esmail nem csak bevállalós volt, de volt egy-két tök jó vizuális ötlete is, lásd pl. a kézimunka utáni kávé-orgazmust...) (#12.31.)
