soroló

„national city’s got itself an underground alien fight club.”

mutathatja az ország vezetése, hogy mennyire felvilágosult és befogadó, ha a leggazdagabb réteg mindig kirekesztő marad -és mi mást tennének a tehetősek, ha nem a vért és az izgalmakat preferálnák... (btw, dichen lachman-t az isten is az ilyen tenyérbemászó de mégis vonzó szerepekre teremtette, mint amilyen roulette volt ma, még a csúnya michael vick utalást is megbocsátottam neki...) nem emlékszem, hogy kiderült volna, hogy mikor került ennyi alien national city-be (mert ők mind nem jöhettek a negatív zónából, mert ott kara-n kívül csak elvetemült rosszfiúk voltak, ha nem tévedek), de ha már itt vannak, akkor használják is őket -akár box-partnernek, akár lelkizésre, akár mindkettőre egyszerre... szerintem nem baj az, hogy a marsiak között nem volt egyből összeborulás, hanem hallhattunk különböző nézeteket a marsra való emlékezésről (de persze a cliffhanger sok mindent felülírt ezzel a szállal kapcsolatban)... és az sem baj, hogy mon-el nem egy újabb uncsi szépfiú lesz csupán kara mellett, hanem egy olyan személy, aki mellett jó mentorrá érhet a szöszi, kölcsönösen tanulva egymástól. (#06.01.)

„-a sword is only as deadly as the man who wields it.

-and armor is only as strong as the man who wears it.”

szóval tavaly azért panaszkodtunk, mert túlságosan rágörcsöltek a savage elleni főszálra, most meg azért hisztizzünk, mert már a harmadik epizódba eluralkodott a filler-érzet? hát a francokat, egy szavunk sem lehet, amíg ilyen szórakoztatóan hozzák a kitérőket... a feudális japán egyébként is hálás háttér, főleg ha van elég szamuráj meg ninja, akikkel bajszot lehet akasztani -és az alkotók itt most nem akartak fukarkodni... úgyhogy jutott bőven párbaj-jelenet az epizódba, és mivel arra sem voltak restek, hogy felhívják kevin tancharoen-t, így baromi jól is néztek ki az összecsapások, ügyesen mozogtak a kaszkadőrök és a kameramanok egyaránt... ha karakter-szempontból nézzük, akkor nem is volt ez annyira filler, mert ugye megtettük az első lépéseket a töritanár új alteregójával, csatlakozott a csapathoz vixen, akiről szintén csöpögtettek néhány infót. de aki igazán gazdagodhatott a mai részből, az ray volt, a jóvágású srác a puccos páncélban, akinek ma meg kellett tanulnia, hogy a testén viselt védelmi rendszerek és fegyverek csak eszközök, és ezen segédletek nélkül is lehet hős... (teljesen vad módon dobálták a popkult referenciákat a szereplők, ezzel is növelve a fun életérzést.) (#06.01.)

„-oh! for pete’s sake, hon, what’s wrong?

-the world. the world is wrong. (...) it looks like my world, but everything’s different.”

mindig tisztelettel néztem azokra az alkotókra, akik tökéletesen tudják keverni az egymással alapvetően nehezen összeférő hangulatokat, azokat, akik komolyan veszik a ’dramedy’ kifejezést, és tényleg úgy húzzák mosolyra a szánkat, hogy közben időről/időre elkeserítik a szívünket is... emmit-nél volt talán a legszembetűnőbb ez a vonás ma, mert az étteremben egy külső szemlélő csak a szurkálódós idegességét láthatta, aztán amikor megérkezett a közlekedési osztályról a rendőrnéni, akkor nevetnie kell az embernek attól, hogy mennyire átlátszóan és rosszul időzítve hazudik, majd hazaérve eltört a mécses, hogy azért érezze a néző, hogy fáj neki a testvére elvesztése... bírtam ma nagyon mind a két hősnőnket: nikki-t a szűkszavúságáért, a látszólagos rezignáltságáért; gloria-t viszont pont azért, mert a szavait forgatva akarta elérni, hogy tovább haladhasson a nyomozásban, akár még az anyaság kártyát is kidobva az asztalra -persze ebben a férfi-uralta egyenruhás közegben piszok nehéz boldogulnia, még ha kifejezetten okos is. vagy pont azért vannak nehézségei...? (technikailag is nagyon rendben volt az epizód, főleg a buszfordító befejezés nézett ki nagyon vadul.) (#06.01.)