soroló

„your ideal partner is someone that you would be okay with if everyone else in the world died. and i really hope that doesn’t happen, but if it does, and there’s, like, a terrible disease, or, like, a solar flare or something, that leads to a mass extinction, and somehow just the two of us are the only ones left alive, i think i’d be okay. relatively. you make my heart burst when you walk into a room. will you walk into every room with me?”

friend-zone. vizsgálgattuk a kapcsolatokat nem szexuális oldalról, és egész érdekes dolgokat láthattunk... hogy azok működnek igazán, ahol megértés van, lásd leon-ék harmóniáját, vagy val színjátszós pajtását, alex lakótársi viszonyát. shoot, még laura is egész jól kijött az apjával úgy, hogy normális hangnemben beszélgettek egyet... nem véletlenül énekelte meg lovasi azt hogy ’néha egy kicsi szex, de attól meg mindenki mérges’... (#09.12.)

„he’s really no different than most men in this world who don’t want their wives doing anything out of the ordinary. just cook, clean, raise the kids, look pretty when they meet the boss.”

először nem tetszett, hogy csak villanásokat látunk az elképesztően kegyetlen culloden-i csatából, aztán rájöttem, hogy igazuk van ron moore-éknak, mert pont ezzel a szilánkos szerkezettel lehet érzékeltetni a csatatér zaklatottságát, és így lehetett igazán hangsúlyozni azt a pillanatot, amikor jamie és black jack tekintete összetalálkozik a káoszban... ezekkel a hosszadalmas agonizálásokkal az a baj, hogy az ember úgyis tudja, hogy a karakter túljut az életveszélyen valahogy (főleg ha még a megoldást is sejtetik a previously-val) -de ha már a főszereplőt nem lehetett megölni egyből a nyitányban, azért akadt olyan szereplő, akiért máris vérezhet a szívünk. de nem is lett volna hiteles a nagy megtorlás ábrázolása, ha nem áldoznak be egy régóta ismert karaktert sem... 1948-ban kevésbé egyértelműek a helyzetek és megoldások, mert a randall-család előtt még ismeretlen az út -a hideg távolságtartás után most is közelebb kerültek egymáshoz a gyermek születése pillanatában... elég fájdalmas belegondolni mindkettejük helyzetébe, mert ott a nő, aki mást szeret, és ott a férfi, aki jó férj akar lenni, ugyanakkor neki is vannak vágyai és érzései... és közben ott van körülöttük a modern amerika, ahol lehet hogy papírzacskóban tartják a teát, de a nőkhöz való hozzáállásukban nem látszik még a modern kor haladása... kíváncsian várom, hogy mennyire fogom szeretni az évadot annak függvényében, hogy claire és jamie láthatóan még sokáig nem fognak újra találkozni. (#09.10.)

„my sexual enjoyment is secondary to well, tertiary to the pleasure of my partner and the inflation of my ego.”

és mennyire igaza van alex-nek abban, hogy bárki iránt tudunk vonzalmat érezni, akinél azt érezzük, hogy vonzódik irántunk -vagy csak egy kicsit is érdeklődik... abban persze már téved a srác, hogy meg kell felelni a média által sulykolt képnek, de ezt már ő is belátta, miután megszemlélte a csupaszon maradt ágyékát... a többiek is nagy szenvedésben vannak a magánéletüket tekintve, de ez már nem újdonság a csajoknál -meg úgy általában is mindent túlparáznak ebben a családban... (#09.10.)

„while you weren’t necessarily wrong there was probably a better way for you to win those people over than swinging your 51%-shareholder dick around.”

ehh, legalább ne egy folyosóra raktátok volna az első nagyobb verekedést, túl nagy a kísértés így az emberben, hogy összehasonlítsa a daredevil vonatkozó jelenetével -és túl nagy lesz a vérengzés, ha elkezdem kiszálazni a különbségeket... oké, az egy vágatlan jelenet volt, azokról meg köztudomású, hogy közel állnak a szívemhez, itt viszont már a dinamizmus hiányánál elveszítettek, és akkor még nem is jött a képregény-imitálós osztott képernyő sem (arról már nem is beszélve, hogy a triád-tagok milyen illedelmesek voltak, és csak akkor csapkodtak a szekercéikkel, amikor rájuk került a sor)... mondjuk legalább volt verekedés, nem csak hosszú-hosszú körbeszélgetések a vállalati dolgokról, ez is már valami... de tudjátok mi bosszantott a legjobban? hogy a nagy komolykodásban megpróbáltak viccelődni, és persze legidétlenebb humorhoz nyúltak, ami miatt egy komplett idiótának tűnt a főhősük (ciki integetések, nyikorogva végighúzott szék, ilyesmikre gondolok)... (#09.09.)

„we are white fucking trash, and she can’t believe that she got stuck with us.”

kutyából nem lesz szalonna, izé, 30 dolláros stake... szóval ahogy arra számítani lehetett, a boldog és kiegyensúlyozott családapa-kép csak vágyálom marad jake-nél, mert ahogy illik, az első komolyabb alkalommal bedobta a törölközőt, igazi duchebag-et játszva a vacsoraasztalnál -viszont az mindig működik, amikor nate-tel összeülnek kicsit dumcsizni, mert lehet hogy egymás fejéhez vágják a másik hibáit, de valahogy mindig békésen kezelik ezeket a beszélgetéseket... de nem kell mindig kiborítani az érzelmeket az asztalra -ez az amit a gyógyszerelvonásban elfelejt alvey is, aki képtelen lecsatornázni magából a feszültséget, pedig próbálkozik a kemény edzésekkel, kismellű kurvákkal meg a(z ex-)felesége telefonos zaklatásával... mondjuk azt már megszoktuk, hogy navy st. körüli emberek az öklük meg a nemiszervük aktív használatával próbálják átvészelni a nehéz időszakokat -így semmi meglepő nincs abban, ha liza is fölétérdel valakinek egy görbe este után... (btw, szegény kirk acevedo-nak egy rém kellemetlen alakot kell játszania, akinél ott van minden pillanatban, hogy robbanni fognak körülötte a dolgok...) ha nem lett volna elég a családi drámából a kulina házban, keith is bizonyította, hogy a fejünkben lévő zűrt sosem lehet teljesen rendbe-rakni... (#09.09.)