„he’s really no different than most men in this world who don’t want their wives doing anything out of the ordinary. just cook, clean, raise the kids, look pretty when they meet the boss.”
először nem tetszett, hogy csak villanásokat látunk az elképesztően kegyetlen culloden-i csatából, aztán rájöttem, hogy igazuk van ron moore-éknak, mert pont ezzel a szilánkos szerkezettel lehet érzékeltetni a csatatér zaklatottságát, és így lehetett igazán hangsúlyozni azt a pillanatot, amikor jamie és black jack tekintete összetalálkozik a káoszban... ezekkel a hosszadalmas agonizálásokkal az a baj, hogy az ember úgyis tudja, hogy a karakter túljut az életveszélyen valahogy (főleg ha még a megoldást is sejtetik a previously-val) -de ha már a főszereplőt nem lehetett megölni egyből a nyitányban, azért akadt olyan szereplő, akiért máris vérezhet a szívünk. de nem is lett volna hiteles a nagy megtorlás ábrázolása, ha nem áldoznak be egy régóta ismert karaktert sem... 1948-ban kevésbé egyértelműek a helyzetek és megoldások, mert a randall-család előtt még ismeretlen az út -a hideg távolságtartás után most is közelebb kerültek egymáshoz a gyermek születése pillanatában... elég fájdalmas belegondolni mindkettejük helyzetébe, mert ott a nő, aki mást szeret, és ott a férfi, aki jó férj akar lenni, ugyanakkor neki is vannak vágyai és érzései... és közben ott van körülöttük a modern amerika, ahol lehet hogy papírzacskóban tartják a teát, de a nőkhöz való hozzáállásukban nem látszik még a modern kor haladása... kíváncsian várom, hogy mennyire fogom szeretni az évadot annak függvényében, hogy claire és jamie láthatóan még sokáig nem fognak újra találkozni. (#09.10.)