„one always has to accept one’s own part, i believe in any mess.”
megfordult a fejemben, hogy panaszkodjak arra, hogy néha túl-dramatikusnak érzem a sorozat rendezését -most például a vonat-útnál éreztem ezt (baljós zene, közelik a kerekek közé szerelt kameráról), aztán kiderült, hogy a miniszterelnök ezzel a vonattal érkezik az utolsó audienciájára, ráadásul az ellenséges közvélemény fizikailag is képes kimutatni az ellenszenvét iránta, így helyére kerültek ezek a rendezői döntések is... szépen egymás mellé került ma két ember bukása, mert nem csak az ország kapott egy új vezetőt (aki egyébként semmivel sem jobb az előzőnél, sőt, szemrebbenés nélkül képes hazudni a hatalom érdekében), de a válás témája is elért a csúcspontjára... a keretes szerkezetnek köszönhetően egy egységnek lehetett érezni ezt a nyitó három részt, mondhatjuk, hogy fülöp trilógiája volt ez. nem könnyű egyébként viszonyulni a királyi párhoz, mert míg örül az ember, amikor a látja, hogy erzsébet szerelmetesen néz a férjére a pingvines felvételek levetítésén, nehezen tudja megérteni a férfi vinnyogását, aki elismerést és megbecsülést szeretne magának -így nem tud ránk hatni az sem, amikor eléri a célját, és még nagyobb rangra emelkedik. egyébként így már nem lesz féltékeny a saját fiára...? (jelentősége volt ma a férfiak arcszőrének, a szakáll-növesztés után ma a bajusz-vágás kapott rivaldafényt. nem véletlen, mert a bajusz ekkoriban a régi korok jelképe volt.) (##01.01.)
