„charles’s education is my responsibility.”
szegény károly herceggel alig foglalkoztunk, pedig ő is szignifikáns része a királyi családnak -a trónörökös, ugye. úgyhogy most egy kicsit mellékvágányra tettük a fő történeteket, hogy legyen hely az ő megpróbáltatásainak is. illetve, hogy kicsit mélyítsük a megértésünket fülöp iránt, így egészséges arányban láthattuk a hatvanas éveket és a harminc évvel korábbi flashback-eket, azonos témákban, a bullyig-ban, a kirekesztésben, és abban, hogy a különböző lelkületű emberek különböző módon veszik azt, amikor hajlítják egyre a lelküket -mert valaki megerősödik az ilyen nyomás alatt, valaki viszont megtörik... emlékszem nálunk a középiskolában évekig ment a zaklatással felérő avatás, mert mindenki úgy gondolta, hogy ha már neki is át kellett élnie a kellemetlenségeket, akkor visszaadja azt az újoncoknak, aztán egy végzős osztály megelégelte ezt, és visszafogták a szemétkedést, megtörték a kört. de azért voltak gyengék, akik így is kaptak eleget, mert mindig vannak gyengék, és a tinik mindig ki is szúrják a gyengéket. a saját tapasztalataimból (is) kiindulva el tudom ítélni fülöpöt, mert pontosan tudta, hogy mi vár a fiára, ha elküldi a zord skóciába, mégis valami téveszmés apai megszállottság miatt úgy gondolta, hogy nem fog sérüléseket okozni a mimóza gyermekének -látva ezeket a gyötrelmeket, sokmindent megértettem károllyal kapcsolatban... (a szimultán múltban a nácik magas szintje volt a meglepő, plusz a dráma, amit a testvér halála jelentett (ami után nem is értem, hogy hogy maradhatott meg fülöpben a repülés-mánia). az meg megmosolyogtató volt, hogy nem is kellett látnom a tűztornyot, azonnal tudtam, hogy melyik jelenetet forgatták sopronban.) (##01.06.)