„you’re gonna bomb again and again and again and again.”
és igen eljött a pillanat, amitől rettegtem -midge csődöt mond a színpadon. kétszer is... de értem, hogy ez a tanulási folyamat része, hogy nem lehet mindig spontánul ömlengeni, mert az nem mindig vezet célra, és azt meg főleg nem lehet, hogy más poénjait akarjuk elmondani hitelesen. még az a jó, hogy nem voltak túl kellemetlenek ezek a felsülések (tévé)nézőként... egyébként a közeg sokat számít, mert a spontán viccesség könnyedén visszatért az epizód végén, ismerős körben... jókat tudok mosolyogni egyébként azon, hogy ez az a sorozat, ami még a sokszor lealacsonyító áruházi melót is habos/babos módon adja elő, ahol nem kell más, csak egy kis szín-érzék, egy nagy mosoly -és egy pár kényelmes, alacsony talpú cipő... (plusz belső poén számomra, hogy most olvasom nick hornby ’vicces lány’ című könyvét, ahol a hősnő komika akar lenni, és ehhez első lépésként egy nagyáruház parfüm-osztályán kezd dolgozni...) egy pár percre megkaptuk joel-t, a férjet is, akit a szülei nagyon szeretnének lebeszélni a mindig kedvesen mosolygó, ám nem túl okos goj lánykáról... (##01.03.)
