„the only language they speak is violence.”
összeismerkedtek hőseink a testbeszédük alapján, úgyhogy teljesen természetes, hogy most leültek egy kis édes/savanyú mártás mellé, hogy szóban is tisztázzák, hogy ki-kicsoda, és mi a szerepe ebben a nagy kulimázban... mondhatjuk, hogy egy erős botlle epizódot kaptunk, mert kevés helyszínre korlátozódott a díszletesek dolga (igaz, az étteremben meg kellett oldaniuk, hogy mind-a-négy fő karakter színvilága képviseltetve legyen), és az öklök helyett csak a szájak pörögtek, de mivel mi nézők még továbbra is bűvkörében élünk annak, hogy végre egy helyiségben láthatjuk ezt a négy karaktert, így nem volt gond az élvezeti értékkel. persze a kezdeti súrlódások még akadályozzák a gördülékenységet, matt túlságosan óvja az identitását, jessica túl hamar feladja, ha olyan dolgokról van szó, amik fárasztóan természetfelettiek, danny és luke meg még a kaján is tud morogni egymásnak (bár jó látni a mosolyokat cage arcán, és danny-nek is jól áll, amikor jó-kedélyű -vagy csak finn jones durcás arcát viselem még mindig nehezen)... hogy ne csak a csapat-építésről csacsogjunk, stick is befutott, hogy mélységi részletekkel egészítse ki a tudásunkat a hand-ről -és hát scott glenn-t könnyű hallgatni hosszú perceken át... (##02.01.)