„people think that torture is pain. it’s not pain. it’s time. it’s time to slowly realize that your life, it’s over.”
mivel az egész mcu afganisztánban kezdődött tony stark-kal, ezért poén lett volna, ha nem is maga ironman, de a stark industries valamelyik terméke jól láthatóan feltűnik a show-ban... mert bizony ma nem igazán haladtunk előre a szálakon, inkább visszatekintettünk és pszichológiai játszmát játszottunk... nem volt elég, hogy egy rossz elnök hibás döntése miatt kellett a katonáknak a sivatagi pokolban harcolniuk, de még a katonai vezetés kompetenciájával is komoly gondok voltak, és persze ezeknek a levét az igazi hősök itták meg... jó volt a bajtársias frank-et látni, aki azért már várja, hogy a turnusa végére érjen (persze, ott vannak már a springsteen jegyek a kezében), de aztán a nagy bajban persze ő az első, aki előszedi a vadállatias ösztönét a túléléshez (sajnos a hatásosan rövid snittekre vágott épület-megtisztítás alá nem engedhették meg maguknak a készítők (a) the boss valamelyik dalát, pedig az lett volna igazán stílusos)... a jelent egy macska/egér lélektani harccal töltöttük -bár az eldöntés kérdése, hogy melyikük lenne melyik állat... (kár, hogy olyan hangsúlyosan fókuszáltak a tech-srác kezében a tollra, mert így oda volt a meglepetés ereje...) a nyakunkon éreztük a háború kegyetlen értelmetlenségét, most jöhet egy olyan háború, aminek nagyon is van értelme -kooperációban végrehajtva a küldetést, ami azért izgalmas, mert frank-et eddig magányos farkasként ismerhettük csak. (##02.08.)
