„no such thing as a fairy-tale ending, madani. that shit is for the storybooks.”
frank castle rozét iszogat egy csinos nővel, aki aztán becsiccsentve meg is csókolja, és aztán ez az ártatlan gesztus további bonyodalmakhoz vezet -ugye ti is így képzeltek el egy punisher epizódot...? de ahogy micro egy alapoz elázással és némi segg-mutogatással kezelte a családi problémáját, úgy engem sem kell ám annyira komolyan venni, mert annak ellenére, hogy frank-ék szála ilyen csip/csup dolgokkal volt tele (és nem vérrel és verítékkel), nem volt rossz... a párhuzamos sztoriban is csak a végén dördültek el a túlméretezett puskák és gyilkos sorozat-lövők, előtte leginkább azzal foglalkoztunk, hogy billy-nél felépítsük a múlt-béli hátteret, hogy megértsük azt, hogy a drogos anyuka és a bántalmazó gyermekotthonok tették ilyen érzéketlenné... (azért nem csak billy kapott mélységet, frank is meglepően őszinte volt ma, amikor a feleségéről beszélt, és néhány pohár után már mosolyogni is képes volt -és tök jó látni, hogy micro képes ezt kihozni belőle, még ha előtte kellett egy kis műhiszti a felesége miatt...) (##03.04.