„the science is sound. there are always risks involved.”
daisy-nek idővel vissza kellett kapnia a képességét, ezt tudták az írószobában is, és (nézői szempontból) szerencsére a lehető legdrámaibb formáját választották ennek a fordulatnak... mivel egyszerre támad a csapatra a félelem-dimenzióból kitörő megannyi szörnyűség és a tábornok-néni által vezetett sereg, ezért jól el lehetett altatni a figyelmünket az igazi fordulattal kapcsolatban, pedig valójában tudjuk jól, hogy fitz fejében nincsenek rendben a dolgok... iain de caestecker most is megbízhatóan hozta a karaktere összes oldalát, egyszerre képes megtört és erőt sugárzó is lenni -és persze hideg tudományos magyarázattal képes szolgálni minden megkérdőjelezhető tettére, még ha ezzel érzelmi mélypontra taszít is mindenkit -és baromi jól működött mind a lelepleződése, mind utána a beszélgetése jemma-val. és ha már simmons-nál járunk: elizabeth henstridge-nek számtalan könnycseppet kellett produkálnia, mert nem csak a férjurával, de deke-kel is volt egy csodálatosan érzelmes pillanata... eközben coulson-ék bedőltek a legolcsóbb gonosz-trükknek (a.k.a. az ’elfogatom magam, hogy ezzel leplezzek valami mást’), de ez a szál inkább a jövőbe mutatott, mint most adott volna sokat az összképhez -de ettől még megint jó volt látni egy visszatérő gonosz arcot, és a végén csak beigazolódott a gyanúm: minden levágott fej helyére kettő nő... (##03.24.)