„the more emotional your response, the more vivid your memory of it is.”
valószínűleg mindegy, hogy hová teszed le a kamerát izlandon, mindenképp mutatós lesz a végeredmény, de azért persze john hillcoat profi szemén át a maga teljes gyönyörűségében pompázhatott... és ha már északon jártunk, akkor a hegyek és a hó látványa mellé érkezhetett a skandináv-krimis hangulat is, ami elég meglepő volt elsőre a blackmirror univerzumában -de aztán a rész közepe-fele megérkezett a különleges technika is, ami helyrebillentette az epizód helyét (szó szerint belelátni valakinek a memóriájába, egyszerre felvillanyozó és riasztó jövőkép). de a sztori ennek ellenére megmaradt egy alap európai krimi szintjén, azt leszámítva, hogy nem a nyomozókat követtük végig, hanem a tettest -illetve azt a szerencsétlen nőt, aki bekerül egy gyilkosság-spirálba csak azért, mert egyszer részese volt egy emberi hibának, és csak saját magát akarja védeni (szerencsétlenségére ehhez véres aratást kell véghezvinnie a fagyos tájon)... a vége-csavarra szerintem lehetett valahol titkon számítani -főleg ha az ember már elkezdte kiismerni charlie brooker cinikus agyát... (##03.21.)
