„we found a dog at the warehouse.”
nem baj, ha minimál a koncepció, ha egy ötletre van felhúzva az egész epizód, de ahhoz adnia kell valami pluszt, hogy a maga egyszerűségében élvezni tudjam -mert sajnos negyven percnyi menekülés önmagában nekem nem tud igazi élményt nyújtani, mert hiába az összes rendezői erőfeszítés, ennyi ideig nem lehet fenntartani a feszültséget, urambocsá’, még fokozni is azt a végéig (pedig david slade megpróbált mindent, a fekete/fehér képeivel eleve baljóslatú hangulatot hozott, keverte a lassításokat a közelikkel és a gyorsabb vágásokkal, de mind-hiába)... talán lehetett volna hizlalni a részt, hogy egy kis világépítés és háttérismeret legyen a nagy menekülés mellé, hogy érzelmileg is invesztálhassunk a történésekbe. mert magában egy megállíthatatlan gyilkológép nem minden esetben félelmetes -főleg nem, ha egy állatra hajaz a kivitelezése... (most már értem, hogy miért vigyorgott mindenki pár hete a boston dynamics videóján, ahol két kutyaszerű robot masírozott át egy ajtón, amit az egyikük nyitott ki...) (##03.22.)
