„you and i walk between two worlds, but we can only do that for so long.”
a finálé nagy bumm-jának közvetlen következményeit csak egyféleképpen mutathatták be az arrow írói: flashback-ekben... mert úgy gondolták, hogy így lehet fenntartani a feszültséget azzal, hogy számolgatjuk, hogy vajon kinek nem sikerült életben maradnia a robbanásban, de viszonylag hamar ki lehetett sakkozni a végeredményt -és titkok és hazugságok ide-vagy-oda, nem örülök a matek végeredményének... már csak az hiányzott a sorozatnak, hogy oliver-nek még egy magánéleti teherrel kelljen szembenéznie, hogy azzal menjenek majd el idén hosszú percek, hogy tanulgatja az apaság tudományát (irony alert!)... és akkor még ott lesz john, akinek titkolt fizikai sérülése van, ott van quentin, aki megint az itallal néz farkasszemet az egyik lánya miatt, és ott van thea, aki öntudatlanul vegetál a kórházban -szerintem épp elég hosszú felsorolás ez ahhoz, hogy mindenki érezze, hogy idén is olyan irányba szándékoznak elmenni az arrow írószobájában, ahová nem biztos hogy mi nézők jó szívvel követjük majd őket. mert túl soknak tűnik így egyszerre a dráma. persze a legizgalmasabb desszert a végére maradt -oliver-nek ismét szembe kell néznie azzal, hogy a közvélemény megtudja a nagy titkát... (##04.02.)
