„it’s easy to see things as very black and white. but the world’s complicated.”
csak az americans-ben szólhat egymás után egy táncra perdítő talking heads nóta és egy igazi eleganciát kölcsönző klasszikus csajkovszkij... nem tudom, hogy miért akarják elidegeníteni elizabeth-et tőlünk, de nem nagyon örülök ennek az iránynak -mármint a stressz miatti kimerültséget még megértem, de alvása után is csak egy fél-mondatot tud odavetni philip-nek. de ami még jobban fájt, hogy az eddigi őszintesége megbicsaklott azzal, hogy elhessegette paige fejéből azt a gondolatot, hogy a kémek igenis bevetik a szexualitást is, mint az információ-szerzés egyik fontos fegyverét (és nem nagyon értem, miért kell ködösítenie -mert az oké, ha kirobbanó agyvelőt lát a lánya (még ha akaratlanul is), a szex viszont tabu marad örökre?)... úgy tűnik, hogy azzal akarnak az írószobában rájátszani az utolsó évad jelentőségére, hogy előszednek karaktereket a múltból, ezzel kicsit lábon lőve a hozzám hasonló szeniliseket, akiknek nem mindenki fog (elsőre) beugrani (oké, mondjuk a problémás orosz házaspárra például emlékeztem (valamennyire))... egyre mélyebbre merülünk a korabeli politikai viszonyokba, már nem csak a fegyverkezési verseny végpontja van terítéken, de reagen leépülő szellemi ereje is. (##04.06.)
