„you and i, we are les dieux. gods. what did john lennon say? bigger than jesus.”
szóval van két karakter, akik valahol tulajdonképpen egyek, és úgy tudnak elkövetni szörnyű dolgokat, mondjuk gyilkosságot és disznóvá változtatást, hogy benned egy pillanatra sem merül fel ellenérzés, sőt, baromi jól szórakozol... érdekes dolgot ültettek el az agyam hátuljában az újabb jövő-syd-del való találkozás során -mi van, ha az az ördögi terv az írószobában, hogy még évad közben leszámolunk az árnyékkirállyal, és utána valami sokkal nagyobbra, igazi világ-megmentésre fogunk koncentrálni...? végülis az első igazi konfrontáció megvolt farouk-kal, verbálisan és kvázi fizikálisan is összecsaptak david-del -egy jósgömb felett, feszülős birkózó-szettben... hősünk lelki- és szellemi-állapota egyre érdekesebb, felerősödtek a kételyekkel dobálózó belső hangok (ezeket persze mi nézők is halljuk), ugyanakkor még mindig erős benne a meggyőződés, hogy amit syd mond, azt vakon kell követni (annak viszont örülök, hogy nem titkolózik a szöszi előtt)... (jó kis mellékszálat kaptunk cary-vel és kerry-vel, hogy mennyire megviseli őket az, amikor szerepet cserélnek, és a puszta erő kerül huzamosabb időre a felszínre -és idekinn nem érzi magát olyan jól.) (##04.11.)
