„-victorian london. opium dens and low-cut corsets.
-arthur conan doyle and the rolling fog.
-syphilis, whores, and vampires.”
az a jó azokban az epizódokban, amik irányt váltanak félúton, hogy nekem is tér jut arra, hogy csapongjak... szóval egy viktoriánus horror-hommage képe jelent meg elsőként a szemünk előtt, rip hunter holmes-i képességekkel felruházva haladt a nyomok után, majd becsatlakoztak a legendák is, hogy nosztalgiázzanak kicsit a közösen átélt kalandokra -szigorúan felpolcolt hajakkal és mellekkel, mégiscsak a fűzők korszakának zenitjén jártunk a századforduló környékén. csakhogy... rövidesen kiderült, hogy a horroros beütés csak (temetői) ködösítés, és igazából az évad átívelését igyekeznek berúgni épp az írószobából, egy téren és időn túl létező nagyon gonosszal, és egy nem kevésbé szórakoztató, már jól ismert rosszfiúval damien darkh személyében (btw, a feltámadás utáni popzenére abárolás kicsit túlzás volt az én ízlésemnek)... szerényen meghúzódott a háttérben a családi veszteségek fájdalma, ami segítségével szépen lépdelnek előre zari szálán az írók (és nem ismeretlen ez az érzés amaya-nak vagy sarah-nak sem), és hát a professzor is komoly dilemmában van, hogy a családot vagy a világmegmentést válassza-e. (##04.28.)