„i’m the monster that poisons children. you know, even lex luthor never did that.”
a tányér-csapkodós szakítások kiszámíthatóak és unalmasak -egy ilyennél sokkal érdekesebb volt most a lányok összetett érzéseket vegyítő utolsó napja, ahol egymásba folyt a bánat könnye és a testi vonzódás izzadság-cseppje... először örülni akartam annak, hogy a finálé következmény-hulláma újabb problémát dob a felszínre, amivel átértékelhetjük kicsit lena-t, de aztán hamar gyanús lett, hogy nem az ólom-bomba lesz a háttérben, hanem egy igazán lelketlen bosszúálló ember, akinek még a gyerek-életek sem érnek semmit... egyrészről működött ms.luthor megzuhanása, és ami még fontosabb, a barátnői szövetsége, másrészről pofás volt a nagy akció-jelenet is, ahol supergirl-nek mind-a-két kezére szüksége volt, hogy megakadályozza az ördögi tervet és megmentse lena-t (ez utóbbi jeleneten megint sokat dobott a heroikus zene)... sam és kara jó csapat voltak együtt a nyomozás során, nem nagyon várom azt a pillanatot, amikor egymás ellen fordítják őket az írók. (ahhoz meg nem nagyon tudom, hogy miképp álljak, hogy láthatóan össze akarják boronálni lena-t és jimmy-t (akinek gondolom lelkiismereti gondot okoz majd, hogy egy luthor-ral szűri össze a levet...)) (##04.27.)
