„you are wonkru, or you are the enemy of wonkru. choose.”
nem sok kellett, hogy megdőljön az ’egy a tábor, egy a zászló’ eszmeisége, és a bunkerben rekedt különböző népek egymásnak essenek (rosszmájúan mondhatnánk, hogy az elvileg fejlettebb skaikru-sok kezdték a konfliktust, de mindenkiben volt annyi sértettség, hogy kipattanhatott volna máshol is a szikra). úgyhogy olivia-nak le kellett nyúlnia a mélybe, hogy ne csak harcos legyen, hanem igazi vezető is -igaz ehhez véres harcok árán vezetett az út. és ha egy szövetség erőszakban kovácsolódik, az erőszakban is fogja élni az életét (lehet hogy nem a széthulló római birodalmat kellett volna sorvezetőnek használni)... baromi hatásos volt a vörös királynő születése, lelkileg is rendben volt a folyamat, és a csatornához képest elég sok vér is fröcsögött a képernyőre... eközben azért elveszítettünk még egy kiemelt szereplőt, ahol meglepődve tapasztaltam magamon, hogy sajnálom azt, hogy el kell köszönni tőle, pedig kezdetektől fogva ambivalens érzéseket tápláltam iránta, nehéz volt követni az útját, a fanatizmusba hajló döntéseit -ugyanakkor most is teljesen logikusan fejtette ki azt, hogy egy vezetőnek kell kemény döntéseket hoznia, ha nem akarja, hogy a népe pusztulásba hulljon... (hogy milyen rövid az ember memóriája -már el is felejtettem, hogy kezdet kezdetén még az ifjabb jaha is velünk volt...) (##05.02.)
