„have you ever questioned the nature of your reality?”
szóval ezért reklámozták egy (robot) keselyűvel az évadot, mert itt a nyitányban ameddig a szem ellátott, ott mindenütt hullák hevertek a maguk kifacsart véres valójukban... bár most nincs egy harminc éves ugrás a szálak között, azért a többsíkú narratívát megtartották nolan-ék idénre is, igaz (most még?) elég jól lehetett követni, hogy mikor is járunk (csak bernard glitch-eit kellett figyelni)... mert az nem volt elég, hogy a finálé fonalát felcsippentve beteljesíti azt a sorozat, amire mindig is hivatott volt, azaz hogy a maga kendőzetlenségében ábrázolja azt, amikor a technika kicsúszik az emberiség kezéből, amikor a mesterséges intelligencia felfedezi magában az önállóság csíráit -azaz hogy kitör a robotok lázadása... bár ez is ott volt ma, vérrel írva ebben a hetven percbe, de sodródott mellé egy rejtélyekkel teli új vonal is, ami már inkább a következményekkel foglalkozik, és meglehetősen baljós hangulatot áraszt (nagy-részben ramin djawadi zörej-zenéinek köszönhetően)(gustav skarsgard kevesebb arc-szőrzettel és tetoválások nélkül sem nyújt bizalomgerjesztőbb látványt, mint floki-ként a vikings-ben)... de persze ez nem azt jelenti, hogy a két héttel korábbi múltban ne akasztanák belénk a kíváncsiság méretes kampóját, köszönhetően annak, hogy tessa thompson főnök-nénije érezhetően jelentősebb szerephez jut idén, mint az első évadban, és hát az általa képviselt cégnek láthatóan sok titkolni-valója van még (pl. gyűjtik a látogatók dns-ét?)... no, nem kellett sok, hogy újra örömmel vesszek el ebben a pazar kiállítású labirintusban -igazából csak egyetlen bajom volt ezzel a premierrel: hol vannak a csöcsök? azt hiszik az alkotói műhelyben, hogy mi perverzek beérjük egy árva farokkal is...? (##04.23.)
