„i am the great uniter.”
hmm, érdekes érzés ülni az epizód után a billentyűzet felett, és járatni az agyamat, hogy miről is akarok írni -mert egy ilyen összetett mind-tip után lehetetlen igazán komoly mélyelemzést írni (ez egyébként sem a kenyerem), ugyanakkor az ember valamennyire próbálja értelmezni a látottakat... elsőre azt hittem, hogy csak egy malkovich-menet típusú világot kapunk, david-földön mászkál a sok david, minden inkarnáció egy kivetülése hősünknek. aztán belebegtették a párhuzamos univerzumok elméletét, azaz a sok különböző élet lehetett egy egymásra csúszó multiverzum is, ahol azt láthattuk, hogy mennyire másképp is alakulhatott volna david sorsa, ha a betegsége különböző módokon csap le rá, ha a körülmények megváltoznak körülötte. de nézhetjük egy szokatlan élet-út bemutatásként is ezeket a perceket, ahol mozaikosra széthullott az ív a születéstől a végelgyengülésig. mindenesetre figyelemre-méltó volt ez a különleges lélek-utazás, ami közben elbúcsúztunk egy testvértől is, és azt is megnézhettük, hogy milyen lenne a hősünk, ha kikopna belőle minden hősiesség, és a negatív oldalra sodródna... (##05.09.)
