„the villain is the hero and the hero is the villain? oxymoron.”
álmok, kételyek, megtévesztések, illúziók -és nyomasztás oly’ mértékben, hogy a néző már kényelmetlenül fészkelődjön a kanapén... és akkor szívem szerint itt be is befejezném az elmélkedést, mert nehezen tudok ennél az esszenciánál többet hozzátenni a mai fejbekólintó utazáshoz, ahol megpróbálták az alkotók teljesen összezavarni az érzékeinket, azt a képzetet kelteni bennünk, hogy elvesztünk... mert a karakterek fejben beszélgetnek, akár egy jövőből érkező karakterrel is, a fejükbe fészkelt paranoiával harcolnak (azaz egy elég rusnya lény kivetülésével), az agyukban pörgethetőek vissza az átélt borzalmak (mondjuk csettintésre), de a tudatuk feltölthető akár egyesek és nullák közé is... david állja legjobban a sarat, de neki tapasztalata van már az ilyen agyas kalandokban... továbbra is ott lebeg bennünk a kétely, hogy hősünk megváltozik az idő előre-haladtával, de lehet ez a sugalmazás a shadow king egy újabb trükkje is csak, amivel mindenkit el akar bizonyítani, össze akar zavarni -játszani akar a gondolatainkkal, a fejünkkel... (##05.16.)