„i broke free with the pull of a trigger. and it started a war.”
oké, ramin djawadi-t hivatalosan is szentté avathatjuk: the white stripes-o játszani szitáron -ilyen őrült ötlet ki másnak jutna az eszébe...? de kellett az indiai hangszerelés, mert egy hosszú cold open-ben megismerhetünk egy új világot -elsősorban azért, mert meg kellett magyarázni a múltkor látott bengáli tigris tetemet... de izgalmas parknak tűnt a kolonizáció korába kalauzoló helyszín is, egy szemrevaló menyecskével a középpontban, és az ő határozott elveivel, hogy csak élő embernek adja oda magát, androidnak nem... (a keretes szerkezet is működött, és nem csak a cica-hulla tért vissza még egyszer, de azzal is körbeértünk, hogy még egy világ kapuján beleshettünk. banzai!) no de vissza a vadnyugatra, ahol hőseink tovább vándoroltak különböző pontokra -és néha véres csatározásokba bonyolódtak... persze a lövedéktől szétszakadó fejek és a nagy porral járó robbanások csak üres látványosságok lennének, de ezúttal érzelmet is sikerült mögéjük rakni azzal, hogy a rejtélyes programmal összezavart dolores-aput a lánya közelébe sodorták, aki így most idén először többet is mutathatott a hideg gyűlöleten túl... maeve-ék is szépen gyűjtik a kis kalandozós csapatot, bár a beszari operátorokkal nem biztos, hogy sokat fognak érni -na de egy kőkemény nő (és az ő varázslatos lángszórója) majd kompenzálja a cipelt ballasztot... (##05.07.)
