„death is always true. you haven’t known a true thing in all your life.”
vajon a lost kisajátította a zárt helyiségben kevés vágással suhanó kamerás felvételeket, ahol egy bakelit-lejátszónak kiemelt szerepe van a kép-komponálásban...? előfordulhat, mert az epizód nyitányáról egyből a régi nagy kedvencem ugrott be, mr.delos itteni belépője nem lógott volna ki onnan sem... ahogy a lemezjátszó, úgy a nyitány képei is körbe/körbejárták ezt a bő egy órát, egy olyan loop-ba ültetve minket, ahol valahol várható volt a végeredmény (azt például tökéletesen levágtam, hogy william milyen papírlapot nyújt át az apósának), de élvezetes volt így is nézni egy szeletnyit a park mögötti családi drámából. ráadásul egy új cél is felkerült a palettára, kicsit megmagyarázva az évadnyitós dns-es mizériát -mert nagyon sok emberi találmány mögött ott húzódik az élet-meghosszabítás szándéka... megleptek azzal, hogy visszahozták a tavaly elsiratott elsie karakterét, de mivel jó párost alkotnak az időben zavarodott bernard-dal, úgyhogy elhessegettem magamtól azt a gondolatot, hogy erőltetett lenne a barlangi túlélés... némi vadnyugati keménykedésre és nitroglicerinnel való játszadozásra is jutott tér, úgyhogy mondhatjuk, hogy lefedtük a teljes palettát, ilyen egy westworld kaland, ami megmutatja az összes színét... (új karakterek jönnek/mennek, de kifejezetten örülök, hogy a bengáliában felfedezett lánynak fontos szerep jut a későbbiekben is.) (##05.14.)
