„only a fool fights a war they can’t win.”
nem szeretem azt, amikor a karakterek egydimenzionálissá válnak, azaz hogy a gondolataik csak egyféleképpen képesek forogni -mert baromi unalmas, hogy mccreary mindent csak agresszíven reagál le, ahogy az is fáraszt már, ahogy octavia előadja a folyton befeszült kemény vezetőt. oké, ő legalább ma már csillogtatott valamit a rejtett politikai képességeiből, amikor belátta, hogy hasznát vehetné az általa megvetett echo-nak, de persze aztán a következő lépéseit is olyan vérkirálynősen rendezte... lépés-hátrányban is van a katona-nénivel szemben, aki (kane füllbe-sugdosásának hála) most épp félrerakta a botot, hogy a répát szedje elő, hogy egy örök klasszikus metaforát idézzek -de vehetjük szó szerint is a zöldséget, mert egy éhező népet próbál meg étellel lekenyerezni... jól alakul az ereiben nightblood-ot rejtegető madi története is, mert láthatóan repedések fognak keletkezni miatta a wonkru-ban (mert lesznek, akik elhagyják a terror-királynőt a hagyományokért) -és persze jó indok is ő arra, hogy clarke és octavia egymásnak ugorjanak miatta... tudtam én, hogy lelkizni fognak murphy-ék menekülés közben, de miután jól kieresztették egymásra a sérelmeket, már jöhetett is a békülős szex! (##06.06.)
