„the lost gods must fall for a new god to rise.”
eleve nehéz találnom magamban egy szemernyi kis karácsonyi hangulatot is ilyenkor nyáron, de ez a piszok grincs még így is mindig belerondít az ünnepi epizódokba... mert most, hogy a hőseink legyőzték a gonosz nácikat, máris rá kellett fordulni a félévad-fináléra, ami viszont az évadgonosz első tündöklését hozta magával. meg egy rakás mitológiai hátteret is (riszpekt, hogy nem felejtkeztek el a korábban bemutatott prédikátorról sem)... és megadták a módját az előkészítésnek, emlegették az ördögi gonoszt, aki elnyomást hoz a világokra, beleégették a billogát a város különböző pontjaira, majd jöhetett az első személyes konfrontáció, és az időszakos gonosz-győzelem... és bármennyire is epikus, ahogy két kriptoni lény összecsap a háztetők felett, a furcsa akció-rendezés kidobott a jelenetből, nem is tudom, furcsa szögeben állt a kamera, ritmustalan volt a vágás, nem tetszett (és skandalum, hogy odette szép arcát egy maszkkal akarják eltakarni mostantól)... a mon-el körüli szerelmi dráma továbbra sem hevíti fel a szívem, viszont a háttértörténete még mindig érdekes, mert megint felvezetnek vele egy rakás új képregényes karaktert. (##06.07.)