„i can’t save us this time.”
nekünk lassú embereknek azért nem könnyű felfogni ezt az ’olyan gyorsan mozognak a speedster-ek, hogy állni látszik az idő közben’ dolgot -vagy legalábbis vannak apróságok, amik az én (tudományban járatlan) agyam nehezen fogadnak be: például hogy miként tudnak beszélni ennél az elképzelhetetlen sebességnél, vagy hogy miért nem törik be az átlátszó tábla, amire barry a jegyzeteit firkálta fel irdatlanul gyorsan... azért fogadtam el ezt a dramaturgiai húzást végülis, mert a végére legalább azt láttuk, hogy barry-ék elkészültek az erejükkel a villámgyors mozgás közben, plusz kellemes feszültséget hozott az életveszélyes helyzet, aminek az elhárítására rászántuk ezt az egész negyven percet... jó volt, hogy bemutatták a különböző megoldások kudarcát is, és valljuk be, hogy a végül hatékony ötlet (és annak vizuális megvalósítása) megdobogtathatta a képregény-olvasó kicsi szívünket, mert a rajzolt paneleknél szoktak ilyen elszállt ötletekkel élni az írók... a nagy rohanásban azért jutott pár pillanat az érzelmeknek is, már csak azért megérte újra vendégszerepeltetni jesse-t, ahogy az apjával leültek befoltozni az az űrt a szívükben, ami egy szerettük halála okozott... (hmm, a föld3-on egy újabb női speedster kerül bevezetésre? várjuk szeretettel!) (##07.02.)
