„drugs are bad.”
klasszikus ’christmas carol’-i trükk, hogy szellemek érkeznek a múltból, akik kéretlen tanácsokkal látják el a főhőst -az arrow írócsapatának annyi előnye van másokhoz képest, hogy nekik már van egy bejáratott szerük egy ilyen epizódhoz: az első évad óta velünk lévő vertigo... oké, elmartak mindenkit oliver mellől, megtörték őt a hivatalában és a közvélemény előtt is, és láthatóan (megint) az a cél, hogy visszamenjünk a fundamentumokhoz, hogy oliver egyedül húzza fel a csuklyát, és azokkal küzd, akik veszélyeztetik a várost. azt már nehezen vette volna be a gyomrom, ha még a magánéletét is bedöntik, de szerencsére a felicity-s veszekedés is (részben) a hallucináció terméke volt... kár hogy veterán sorozatozó vagyok, mert így egy percig sem hittem el, hogy adrian chase feltámadt volna a halott-létből -és igazság szerint az lett volna a legcélravezetőbb, ha tényleg vissza akarták vinni a képzelgő olivert a kezdetekhez, ha valamelyik merlyn-t sikerül visszahozniuk (vagy mondjuk moira queen-t). de azért pár aktuális bánatot így is kaptunk, laurel-lel és rené-vel (btw, borzasztóan átlátszó volt, hogy a watchdog-ot játszó színész épp’ nem ért rá)... bár nem sok eredetiség szorult bele, azért elműködgetett az epizód, és én már ennek az érzésnek is örülni tudok... (quentin kapja tőlem az epizód mvp-je címet, mert bírom, amikor ilyen határozottan kézbe veszi a dolgokat.) (##07.21.)
